Alapelvek – Mi a tájborászat?

  1. Az adott táj értékeinek feltárását és képviseletét tartja elsődlegesnek.
  2. A talajból és kőzetből kiinduló, geológiai alapú megközelítéseken túl a „géniusz loci” megragadására törekszik.
  3. Divat- és mainstream közömbösség
    Nem a világ más tájaival, a tömegnek szánt borokkal vagy versenyek plecsnijeiért készíti a borokat, hanem a saját táj legszebb adottságainak bemutatásáért. Minden egyéb következmény, így mellékes. 
  4. Az autentikus helyi fajtákat előtérbe helyezi.
  5. Az individuális, művészieskedő borkészítés helyett a mások számára is megérthető és utánozható, tájra jellemző stílusjegyeket erősíti.
  6. Titokzatosság helyett nyíltság: átlátható szőlőtermesztés és borkészítés.
  7. A marketing és kereskedelmi érdekek vezérelte borászkodás helyett őszinte és értékalapú munka és kommunikáció.

Gyakorlat

  1. Tájcentrikus borfilozófia
    Nem fajtákban, hanem a tájat minél komplexebben kifejező házasításokban gondolkodik a nagyformátumú boroknál.
  2. Szőlőtermesztés bio-, organikus vagy biodinamikus szemléletmódban
    A táj és az ember védelme mellett fontos, hogy a tájat minél komplexebben kifejező szőlő teremjen – és az csak ezen módszerrel maximalizálható.
  3. Kézi szüret
  4. Adalékanyag-mentesség
    A szőlőfeldolgozás, mustkezelés és erjesztés során – a legszükségesebb mennyiségű kén-szulfátok kivételével – semmilyen adalékanyagot nem használ.
  5. A karakter tisztelete
    A bor érlelése során az alap derítőszereken kívül semmilyen adalékanyagot (tanninok, aromák, chipsek, ízfokozó vagy javító derítőszerek) nem használ.
  6. Az idő és a ritmus tisztelete
    A bor érési fázisait tiszteletben tartja, nem erőszakolja meg sem az egyes borászati beavatkozások, sem a palackozás során. Nem a piac, hanem a bor szükségletei határozzák meg a munkálatok idejét és módját.
  7. Hosszas, lehetőleg fahordót is használó érlelés
    Nem a gyors, divatnak kitett eladhatóságra, hanem a hosszan érlelhetőségre fókuszál a szőlő telepítésétől kezdve a fogyasztás pillanatáig.

Az én tájam, az Alföld

  1. Folyómedrek találkozási pontja, a Kárpát-medence mindennemű értékeinek gyűjtőhelye.
  2. A szintézisre, az integrációra, a befogadásra sarkalló hely, amely teret és lehetőséget biztosít a közösségek, kultúrák, technológiák találkozásának, cseréjének.
  3. A leginkább homogén talajt – befogadó közeget – biztosítja a szőlészethez, így a termés a fajtajelleget a legkendőzetlenebbül képes megmutatni.
  4. A bor legfőbb jellemzője a koncentrált és manipulálatlan gyümölcsösség.
  5. A bor csavarok, álca és manír nélküli, azaz átlátható kell, hogy legyen, akárcsak az Alföld. Ekkor képes a legharmonikusabb és egyedibb, valamint tájjal azonos üzenetet átadni.
  6. A bor ezen a tájon szélsőséges lehet, akárcsak a hideg és a meleg. Ha viszont megfelelően koncentrált, csakis melegséget, sőt, egyfajta aszaltgyümölcsös édességet ad vissza fajtától függetlenül, anélkül, hogy bármilyen más íz bezavarna.
  7. Nincs olyan fajta, amely a tájat önmagában képes lenne megszólaltatni. A táj sík, egyenes, akár az alföldi ember, a bor viszont ha ilyen, üres és közönséges. Az egymagában álló fajta szikársága helyett a házasítás a megoldás a „nagy bor” elérésében.

    A tájat részletgazdagon 2016-os könyvemben, a Három Városban mutattam be, melyet ide kattintva olvashatsz.

WordPress Appliance - Powered by TurnKey Linux